Salina, Kansas

írta: Pete Hansen

fordította: Fülöp Ágnes

 

Vasárnap reggel 7 óra volt. Szeretett mindenkinél korábban felkelni és a gondolataiba merülni. A kutya is felébredt, és most az ajtót kaparta. Csodálkozott, hogy miért törte magát, hiszen már úgyis odapisilt a szőnyegre. Majd kikölcsönöz egy szőnyegtisztító gépet, gondolta, miközben kiengedte. Nagy valószínűséggel annak a mogorva német szomszédnak a gyepjére megy, aki puskával a kezében majd megint átjön, és erőszakosan megfenyegeti. Most nem törődött ezzel.

Kávét készített és bekapcsolta a tv-t. Egy tekintélyes templomban egy fiatal evangelista  a család fontosságáról prédikált. Gondolatai feleségére és gyerekeire terelődtek, akik szobájukban aludtak. Fontosak voltak neki, de nem abban az értelemben, ahogy az evangelista fejtegette. Így aztán csatornát váltott.

Hagyta a következő műsort duruzsolni, miközben kiment az újságért. Kényelmesen szétnézett, hogy látja-e a kutyát. Esett az eső. Még alig volt világos odakinn. November volt. Vizes zokniban ment vissza a házba. Elfejtette felvenni a papucsát.

Hideg volt a lába. Átázott zokniját levette és a szárítógépbe hajította. Szárazat vett fel, és leült a tv előtti a kanapéra. Egy kanadai futballmeccs ismétlése ment. A játszma az első negyedében tartott. Havas pályán, félig üres nézőtér előtt egykori amerikai egyetemi futballsztárok rúgták a labdát. Kinyitotta az újságot, melyből színes kuponok hulltak a padlóra. Elolvasta a főcímeket. Hasonlít a tegnapihoz, ugyanaz, mint tegnapelőtt, gondolta.

A kávé lecsöpögött. Felkelt és öntött magának. Kortyolgatni kezdte. Nagyon erős volt, de így szerette. Azon gondolkozott, hogy beugrik az egyik  bolhapiacra. Talán vesz egy pár új szerszámot, amiket persze sohasem használt, csupán a helyet foglalták a garázsban. A szomszédoknak akarta megmutatni, hogy ő egy rendes fickó. Volt két fűnyírója, szegélyvágói, nyesóollói, talicskái, lapátjai, gereblyéi, sövénynyírói, kapái, locsolócsövei és szerszámosládái, melyek még apróbb dolgokkal voltak tele. És ez most mind a garázsban volt. Két mexikói fickó hetente nyírta a füvet, a legidősebb fia pedig a locsolást vállalta magára. Kivéve télen.

A kutya az ajtót kaparta. Beengedte. Amikor megrázta magát, víz és szőr szállt mindenfelé. Nem foglalkozott vele. A felesége úgyis kiporszívózik mielőtt még kikölcsönzi a szőnyegtisztítót. A tévé képernyőjén az új Acura száguldott végig. Csábító fiatalok ültek benne. Az jutott eszébe, hogy húsz évvel ezelőtt még ő is jóképű fiatalember volt. Cabriójában California partjai felé tartott. Szörfözött. Hasa bordás volt, bőrét aranybarnára sütötte a nap. Hosszú, napszőkített haja a Csendes-óceán álomba illő, makulátlan partjain sütkérező lányok hadát vonzotta.

Kitekintett az ablakon. A szomszédos ház mögött gabonasiló magasodott. A szemközti sárga gyepen két sovány macska bandukolt. A majdnem kopasz fák utolsó zihálásukban megmaradt barna leveleiket hullajtották. Ujjaival végigfésülte ritkuló haját. Jövőre teljesen kopasz leszek, gondolta.

A szél kinn felerősödött és a ház irányába száguldott. Az ablak megzördült egy kicsit. Feljebb kapcsolta a fűtést. Amint a termosztát felé nyúlt, észrevette, hogy hasa most nagyobbnak és kerekebbnek látszott. Aztán rájött, hogy a fűtést mostanában állította jóval feljebb. Gyakrabban fázott. Az évnek ebben a szakaszában  minden szürke volt odakinn. Talán a globális felmelegedés következménye, gondolta. Már öt éve élt Kansasben, de még sohasem tünt fel neki ez a szürkeség.

A konyhába lépett, felbontott egy csomag fehér kenyeret és két szeletet a pirítósba rakott. Krémsajtot és paradicsomlevet vett elő a hűtőből. Öntött a paradicsomléből és bevett vele egy vitamintablettát. Régebben utálta a paradicsomlevet. Kipattant a pirítós, majd rákente a krémsajtot. Ismételten leült és mélyen a tv képernyőjébe bámult. Hagyta, hogy az újság a padlóra essen.

Félidő volt. Megint reklám következett. Valami internettel kapcsolatos dologról szólt. Nem tudta mi az az internet, de már hallott és olvasott róla itt-ott. Tudta, hogy számítógéppel kapcsolatos. Nem volt számítógépe, és gondolta, neki már nem is lesz. Nem volt szüksége rá. Autószerelő volt. Fordokat javított. Fékekkel és hasonló dolgokkal foglalkozott, amihez nem volt szüksége számítógépre.

Megette a pirítóst és gondolta, eszik még egy párat. Megint a nemrégiben megnövekedett hasára gondolt. Nem számít, a felesége így is szerette. És különben is, az utóbbi időben ő is egy kicsit megnagyobbodott. Néhány hónappal ezelőtt elhatározták, hogy megpróbálják régi formájukat visszanyerni. Beléptek a Családi Fitness Centrumba. Ötszáz dollárt fizettek a tagságért. El is mentek egy párszor. Neki az uszoda tetszett, de ki nem állta a futópadot. A felesége csak a szaunát kedvelte és minden mástól iszonyodott. Aztán nem mentek többet.

A falon keresztül hallotta a wc zubogását. Biztosan az egyik gyerek felébredt. Egyedülléte a végéhez közeledett. A mosogatóba tette tányérját, és nem készített újabb pirítóst. Amint az előszobai tükör előtt elhaladt, egy pillantást vetett önmagára. A haja ritkult. Az arca is pufibb volt, a szeme pedig karikás. Közelebbről is megnézte. A sok fiatalkori nap kiráncosította. Ír ábrázatát keresztül-kasul szőtte a pókhálószerű erezet. A fogai inkább sárgák voltak, mint fehérek, és érezte kellemetlen leheletét. Kissé lehangoltan hátrább lépett.

Nem az az ember volt, aki hagyja, hogy az ilyenfajta érzelem eluralkodjon rajta. Folytatta a napját. A családjával, a kutyájával és a futballmeccsekkel. És persze a szerszámokkal teli garázsával. Az újságot lapozgatta. Egy közeli házban tartott kiárusítás híre ragadta meg a figyelmét. Néhány régi kocsikereket is árultak. Arra gondolt, hogy talán jól mutatnának a gyepen. A végét járó téli füvön.