Grock a metróban

írta Yves Jaques

 

Grock egy Neander-völgyi ősember. Pierre egy kábítószeres. Nemsokára találkozni fognak. Ez lesz az első dokumentált találkozás egy Neander-völgyi ősember és egy francia kábítószeres között. Rögzítve lesz egy rejtett biztonsági videókamera által. A televíziónézők csodálkozni fognak. Az általános benyomás az lesz, hogy Grock egy ügyesen tervezett gumiból készült öltözéket visel.

Grock és Pierre három dologban is hasonlítanak egymáshoz: mindketten hímneműek, emlősök és 17 évesek. Pierre-ről, ha nem lenne AIDS-es, és nem lenne állandó heroin-túladagolási veszélynek kitéve, azt is lehetne mondani, hogy a legszebb ifjúkorát éli. Grock 17 évesen középkorúnak számít.

A mi Neander-völgyi ősemberünk a párizsi metró harmadik vonalának bal fala mentén halad. Ez nem más, mint egy újabb barlang számára. Megszokta már a barlangokat: ő is barlangban él. A törzsfőnöke azért küldte, hogy vadásszon egy kicsit. Áthaladt egy idő- és térbeli hasadékon.

Grock csodálkozik: soha nem látta azelőtt ezt a barlangot. Azt kérdi magától, hogy talán balra fordult-e, amikor egyenesen kellett volna mennie. Izgatottá teszi ez a felfedezés, és folytatja útját. A falakat soha nem látott simaságú kő borítja. A barlang talaján több csillogó sín halad, a metró sínei. Grock lenyűgözőnek találja őket, de képtelen mintát venni belőlük. Kissé mérges, mert a kísérlet során kicsorbult a kőbaltája éle.

A falak mentén futó kábelek nem érdeklik Grockot. Beleharapott egyikükbe és megállapította, hogy ehetetlen és gyenge szőlőindákról van szó. Még jó, hogy nem az alagút falán végighaladó magasfeszültségű vezetékek egyikébe harapott. Másrészt viszont kár, hogy nem érdeklik, mert ha eltávolítana egyet, ez egy időre megbénítaná a metrószerelvényt, amely később megöli őt.

Miközben megy a metró 3-as vonalán, időnként drótkalitkába zárt elektromos lámpás mellett halad el. Három fény fehér, a negyedik kék. A lámpásokról barlanglakók jelenlétére következtet. Grock csodálkozik, hogy a törzse nem tud erről a másik törzsről, amely a barlang egy másik ágában lakik. Úgy dönt, nem nyúl a lámpásokhoz és lopódzkodva megy tovább. Bizalmatlanná válik.

Jól teszi, hogy bizalmatlan. Az is jó, hogy már jó ideje túlhaladt a kanyaron és egyenes szakaszban lopakodik előre. Máskülönben meghalna még Pierre-el való találkozása előtt, és soha sem lenne warholi 15 perces dicsősége.

Amikor Grock megpillantja egy közeledő metrószerelvény fényszóróit, a falhoz simul. Rövid életében már sok nagy állatot látott, és tudja, hogy amikor futnak és az ember egyedül van, a legjobb, ha elkerüli őket. A metrókocsi elrobog mellette; Grockot meglepi, hogy teste részben átlátszó. Azon is csodálkozik, hogy mennyi színes állatot lát az emésztőcsatornája mentén. Valószínű egészben nyelte el őket, mert többségük még lomhán mozog. Az állat gyors, és Grock örül, hogy megúszta.

Grock meg van félemlítve. Nem téved, amikor feltételezi, hogy a barlang lakója a metrókocsi. Akkor téved, amikor azt hiszi, hogy valami istenfélével van dolga. Fejében új mitológia születik. Ahogy ma mondanánk: “Ezt nem tanították az iskolában”.

Pierre veszélyesen közel van a kábítószerelvonási krízishez. Teste legalább napi három adag heroint igényel ahhoz, hogy működjön. Nem így született, keményen megdolgozott azért, hogy ezt elérje. És valóban, az hogy heroinnal tartsa fenn magát, hasonló erőbefektetést igényel, mint egy napi nyolcórás munka, hétvégek és szabadság nélkül. Nagyon fárasztó egy munka, sok mozgást igényel, kevés élelmiszeren tartva fenn magát. A benne élő vírus segítségével csontig lesoványodott.

Pierre munkája nevezetesen, hogy pénzt vagy tárgyakat lopjon a barátjaitól és idegenektől, és hogy pénzt vagy tárgyakat cseréljen be heroinra. A pénz jobb, könnyebben váltható, ezért ha teheti, azt lop.

Azelőtt az idegenek szexuális jellegű szolgáltatásokért fizettek Pierre-nek. Egy csomó pénzt keresett így. De most túl piszkos, sovány és sápadt ehhez.

A véletlen úgy hozza, hogy a kábítószer-elvonási krízishez közeledő Pierre majdnem Grock felett halad. Pierre a metró 3-as vonalának legközelebbi állomása felé halad az út bal oldalán; Grock a metró 3-as vonalának alagútjában a bal oldalon halad, a legközelebbi kijárat felé. Pierre tudja, hogy a metrókijárathoz közel van egy kis szárított gyümölcsöt áruló üzlet, amelyet egy kis töpörödött marseille-i asszony tart fenn, akit Madam Choufleurnek neveznek. Choufleur magyarul karfiolt jelent, és a nő bütykös füleire utal, amelyeket alkoholizált apja egyszer túl keményen bokszolt meg. Pierre tudja, hogy Madame Choufleur kis összegeket kölcsönöz uzsorakamatra. Pierre-nek csak egy kis összegre van szüksége, és mint a muzulmánok, nem hisz a kamatban. Nem, ő a pénzt erőszakkal fogja elvenni.

Grock, tíz méterrel Pierre alatt, erről semmit sem sejt. Az egyetlen, amit tud, hogy előtte nem messze több fény van. Reméli, hogy kijut a barlangból. Helyesen gondolja. Szerencséje van, hogy este tíz órakor a metró nem jár túl gyakran. Abban is szerencséje vagy, hogy a kijárat közel van. Grock a baloldali sínpár között halad. Nem tart attól, hogy az állat újra erre jár. Úgy véli, hogy a gyomra túl tele volt, és hogy egy szundikálni fog egyet.

Amikor Grock elválik a faltól, hogy a peronra másszon, elámul a ragyogó, egyenletes, fehér fénytől, ami a magasan elhelyezett neoncsövekből árad. Sajnálja, hogy nem éri el őket. Tudja, hogy a főnök értékelné az ajándékot. A peronon csak egy személy van, egy két méter magas fekete, kameruni származású leszbikus. Mireille-nek hívják. Kopaszra nyírt a feje, és fehér dzsúdóruhát visel. Most jött az edzésről. Sima, fekete bőre erősen elüt a gyűrött, izzadt cselgáncsmeztől.

Mireille örül, hogy csak egy perc van hátra a következő metró érkezéséig. Megtanulta az edzőktől, hogy a közelharcot mindig jobb elkerülni, ha lehetséges. Mireille egy két méter 3 centi magas fekete leszbikus, aki barna öves dzsúdóruhát visel. Kitűnően tud verekedni. Mireille nem akarja Grockot eldöngetni.

Grock szerencséje, hogy nincs egzotikus ízlése. Pénisze petyhüdten lóg bundájában. Kizárólagosan tudományos szempontból tekintve kár, hogy Grock nem ejti teherbe Mireille-t. Nem tudjuk azt sem, hogy ez lehetséges lenne-e, tekintve a genetikai különbségeket, ha mégis, nagyon különleges állat látna világot. Vagyis, még ha Mireille - leszbikus lévén, - nem is tartaná a terhességet visszataszítónak, könnyen el is vetélhetne. És feltéve, hogy nem veri el Grockot, amit könnyen megtehetne. Nem is beszélve arról, hogy mit írna erről a tekintélyes párizsi napilap, a Le Monde. Ez nem egy szennyes történet.

Mint élelem, Mireille sovány és rágós falatnak tűnik, és nincs meleg bundája sem. Nem érdemes megölni. Grock utálja a pazarlást. Úgy is mondhatnánk, hogy környezetvédő. Grock szemügyre veszi Mireille-t, támadó szándék jeleit keresve. Mireille is szemmel tartja Grockot. Ő is támadásra utaló jeleket keres, közben arra gondol, hogy Párizs szemtelenül beképzelt lett.

Pierre, pontosan Grock és Mireille feje fölött, semmi másra nem gondol már, csak a következő heroinadagra. Kitapogatja az agyonhasznált injekciós tűt a zsebében. Nem a megkönnyebbült érzést keresve, ami vékony testét el fogja árasztani, hanem mint egy fegyvert. Olvasott róla, hogy lehet ezzel remek módon bűntettet elkövetni. Nagyon örül neki, hogy olvasta, mert az utóbbi időben az ingázó teste, miközben egy kést tart maga előtt, egyre kevésbé volt már fenyegető. Az ötlet egyszerű: előre tartja az injekciós tűt, félig tele az önként adományozott vérével, és nyugodtan közli, hogy a AIDS-e van. "Ide a pénzzel," - fogja mondani - "vagy beléd döföm a tűt." Madam Choufleur, látván sovány, ápolatlan külsejét, nem fog egy pillanatig sem kételkedni az állítás igazában. Minden pénzét rögtön oda fogja adni Pierre-nek. Bevált New Yorkban, be fog válni Párizsban - ez Pierre észfuttatásának lényege.

Grock, mivel nem talált támadásra utaló jelet Mireille-ben , a közeledő metró hangjától ösztökélve, úgy dönt, hogy biztonságos a barlangból való távozás. Mireille örül, hogy nem kellett Grockot megvernie. Másnap meglepődik majd, amikor a Le Monde tekintélyes párizsi napilap címlapján látja. "Ember vagy majom? Hol vagy, CharlesDarwin?" - kérdi majd a főcím. Mireille barátnője, bár nem utálja a férfiakat, szórakoztatónak találná, ha nézhetné, hogy ver meg Mireille egyet; azt fogja kérdezni, hogy lehet, hogy nem verte agyon azt a gumikosztümös gyilkost. Az újság azt kérdi majd, hol van Grock. A válasz, hogy Grock halott, bár testét soha nem találják meg.

A Le Monde nem fog sok szót vesztegetni Pierre-re és Madam Chofleur-re. Párizsban minden nap halnak meg emberek, egy csomó. A hír nem túl érdekes.

Grock siet. Sötét van, és a nagy állat újra mozog a barlangjában. Amint megy fel a lépcsőn, érzi, hogy az állat megállt, talán azért, hogy megszagolja. Örül, amikor hallja, hogy továbbrobog. Mireille is örül, hogy fenn van a metró 3-as vonalának szerelvényén.

Grock újra elcsodálkozik a kő simaságán, és örül, hogy az út ilyen könnyen járható. Talán a nagy állat csiszolta le őket, szüntelen járkálásával. Megáll egy pillanatig az utcára nyíló kijáratnál és megcsodálja a szecessziós stílusú fekete vasból készült feliratot : 'Metropolitain'. Nem számít, hogy Grock nem tudja, hogy a Metropolitain szót formáló betűcsoportot néz. Nem számít az sem, hogy semmit sem tud a művészetről. Tudja, mi az, ami tetszik neki.

Grock is művész. Barlangfalakat fest. Hívhatjuk ezt naiv festészetnek, vagy népi művészetnek, vagy ahogy a franciák mondják: Art Brut. Műveinek reprodukciói a Lascaux barlangjaiban talált Neander-völgyifestményeket bemutató könyvekben is megtalálhatóak. Grock törzse nem hívja magát Lascaux-iaknak, vagy Lascaux-i Autonóm Törzsnek, vagy ilyen manapság divatos hosszú nevekkel. Grock törzsének a neve egy morgás és egy fütty közötti hanggal fejezhető ki, amit én képtelen vagyok írásban rögzíteni. Akárhogy is, Grock a törzsében átkozott jó festőnek számít, különösen a négylábúak mesteri ábrázolása révén. Kár, hogy Grock soha sem írta alá nevét és soha sem adta el egy festményét sem. Sajnálatos tény, hogy amikor Grock meghal a párizsi metróban, sok mai festőhöz hasonlóan egy senki lesz. Pénztelen, tehetsége felfedezetlen marad, neve feledésbe merül.

Grock magába szívta a szecessziós feliratból áradó új, művészeti sugallatot, és eszébe jut, miért is jött. Vadásznia kell. Az eddig látott állatok közül az egyik túl nagy volt ahhoz, hogy arra gondoljon, hogy fejbe vágja, a másik pedig túl hosszú, rágós és meztelen ahhoz, hogy jó falat legyen. A mi ősemberünknek feltűnik, hogy ez a haszontalan állat ide-oda rohan a barlangban. Azt kérdi, honnan jönnek, remélve, hogy nem fogják megenni az összes vadat. Nem szeretné, ha be kellene érnie azzal, hogy csak rajzolja az állatokat.

Grockot nem lepi meg különösebben a furcsa környezet. Neander-völgyben megszokta a meglepetéseket. A világ furcsa egy hely. Szemre veszi a hosszú sorban, az előtte elterülő fekete kövön robogó nagy állatokat. Belefoglalja majd őket egy pásztorjelenetet ábrázoló képbe. Veszélyesnek tűnnek, hasonlítanak a barlangban lakó vadállatra. Kisebbek és többszínűek, de hasuk átlátszó, mint a víz, a barlanglakó bestiához hasonlóan. Grock megfigyeli, hogy hasuk értéktelen vaddal van tele. Ez megnyugtatja Grockot. Talán megeszik az összes értéktelen állatot és aztán elmennek.

Mivel belátható távolságban nem mutatkozik leölésre alkalmas állat, Grock úgy dönt, hogy a térség kis barlangjait figyelemre veszi. Ezeket ma kis üzleteknek nevezzük. Grock látja, hogy a csorda fegyelmezett módon megáll, és úgy dönt, biztonságos az előttük való elhaladás. Nehéz lenne megmondani, mi lett volna, ha Grockot elüti egy áthaladó jármű. Talán az vezető megállt volna, hogy mesterségesen újraélessze Grockot. A Le Monde leközölte volna: “Egy férfi megcsókol egy Neander-völgyit” vagy “Egy nő belehabarodik a Neander-völgyibe”. Talán cserbenhagyásos gázolás lenne. A Le Monde azt írná: “Neander-völgyit gázoltak a párizsi utcán”. Az újságok mindig találnak valami közlésre érdemeset. De, mint tudjuk, Grock megvárta, hogy a forgalom megálljon, és biztonságosan haladt át az úttesten.

Miközben áthalad az úttesten, az autósok azt kérdik maguktól, milyen reklámról is lehet szó. Pierre közben a kedvező alkalomra vár. Madam Choufleur utolsó vevője épp most hagyja el az üzletet. A nő alig várja, hogy bezárhassa a boltot és a hátsó helyiségben levő zárt láncú televíziót nézze. Épp most szereltetett fel egy biztonsági videókamerát a boltjában. A videókamera annak a következménye, hogy egy adós nem hitt Madame Choufleur uzsorakamatjaiban. Most már hisz. Madame Choufleur végig akarja nézni a nap eseményeit a rejtett videókamera szemével, gyorsított módban. Szeretné, ha Pierre venne valamit vagy távozna.

Pierre eddig az üzlet hátsó polcai között egy szilvát tartalmazó zsák körül ólálkodott, érdeklődést színlelve. Megbökte, megszagolta, megkóstolta, abban reménykedve, hogy sikerül majd a heroinadagot megszerezni. Szegény teste könyörög érte. Pierre teste annyira el van keseredve, hogy őrült dolgokat suttog neki, például: “Hé, Pierre, rajta, szúrj meg mindenkit az üzletben a tűvel, és szökj meg a pénzzel”. Pierre teste nem tudja, hogy akit megszúrnak, nem fog rögtön összeesni és meghalni egy tűvel okozott sebtől. Akárhogy is, Pierre agyának még működő része is közel van ahhoz, hogy bedobja a törülközőt. Szerencséje, hogy mindenki más elhagyta már az üzletet.

Grock a legközelebbi kis barlang felé veszi az irányt. Mint minden élőlényt, vonzzák őt is a csillogó tárgyak. Betörte egy ékszerbolt bejárati üvegajtaját. Mérges, mert egyenesen belesétált az átlátszó ajtóba és jól beverte az orrát. Összeszedi a nagyobb ezüst, arany, platina és gyöngy nyakláncokat, de a gyémántot nem. Az üvegajtóra emlékeztetik, amibe beleütközött.

Helyesen teszi, hogy otthagyja a gyémántokat. Az ékszerész egy tisztességtelen ember, Gorion a neve. Gyémántjai hamis gyémántok. Gorion nagyon mérges lesz, amikor reggel látja a feldúlt boltot. Grock nyomán néhány fiatal punk is behatolt az üzletbe és teljesen kifosztották. A fiatal punkok is nagyon mérgesek lesznek, amikor informátorjuk elmondja nekik, hogy Gorion gyémántjai nem valódiak, egy Leon-beli üzemből származnak

Grocknak megint eszébe jut, miért is jött: élelmet kell szereznie. Elhatározza, hogy szerencsét próbál a következő üzletben. Ez az egyetlen az utcában, ahol még ég a fény. Madam Choufleur szárított gyümölcs üzletéről van szó. Pierre, a kábítószeres már megtette a döntő lépést. Megy minden, mint a karikacsapás. Madam Choufleur egy percig sem kételkedik Pierre szavaiban, amikor azzal fenyegeti, hogy megszúrja a vérrel töltött injekciós tűvel . Azt még könnyebben elhiszi, hogy az injekciós tű vírusok és baktériumok sokaságával van fertőzve. Jó, hogy együttműködik, mert Pierre-nek már az is fáradságába telik, hogy egyenesen álljon.

Madame Choufleur nem egy ostoba és zsugori nő. Ő ravasz és zsugori. A kasszában szép kis összeg van, de az oroszlánrész az üzlet hátsó helyiségében levő rejtett széfben van. Madame Choufleur a széfet egy századfordulói varrógépnek álcázta. reméli, hogy Pierre meg fog elégedni a szép kis összeggel a kasszában. Így is van. Mint tudjuk, Pierre-nek csak kis összegre van szüksége.

Madame Choufleur - bár nem volt rá szükség - éppen most húzta ki teljesen a kasszafiókot, hogy megmutassa Pierre-nek, hogy minden pénzét nekiadta. Pierre távozni készül. Éppen azon van, hogy kinyissa az ajtót, amit, miután elejtette az aszalt szilvás zsákot, okos módon elreteszelt, amikor Grock újra bevágja az orrát az átlátszó üvegbe. Pierre, az injekciós tűt fogaival szorítva, rámered Grockra és mint egy imádkozó szerzetes, összekulcsolja a kezeit. Pierre ezzel azt akarja jelezni Grocknak, hogy az üzlet zárva van.

Grock mérges, mert újra bevágta az orrát ebbe az áttetsző sziklába. Baltája tompa végével bezúzza az üvegajtót. Madame Choufleur megbújik a pénztárgép mögött, örül neki, hogy a biztonsági videókamera felveszi a rongálást. Nagyon meg fogja gyorsítani a biztosítási kártérítési kérelem ügyét. Grock átlép az immár szabad bejáraton. Pierre, mindkét kezével az injekciós tűt markolva, mintha félelmetes pallost tartana, néhány lépést tesz hátra. “Aids-em van,” - kiált - “meg foglak szúrni ezzel a tűvel, ha nem mész a fenébe!”

Pierre fél. Azt hiszi, Grock ügyesen tervezett gumikosztümöt viselő tolvaj. Pierre nem akarja, hogy valaki megkaparintsa a frissen szerzett zsákmányát. Madame Choufleur, bár nem vallásos, erősen imádkozik, hogy Pierre és Grock kölcsönösen kinyírják egymást. Ő is azt hiszi, hogy Grock álruhás tolvaj. Attól tart, hogy ez a második tolvaj még több pénzt akar majd, és neki ki kell majd üríteni a varrógép-széf tartalmát. Grockot ideiglenesen lefoglalja az Madame Choufleur üzletében terjengő illatok összetettsége. Szaglása nagyon fejlett. A Homo sapiens szaglószerve gyenge utánzata Grock orrának. A kis barlang átható, fűszeres illataitól elkábítva, szinte megbénultan áll. Grocknak még Pierre és Madam Choufleur jelenlétét is fel kell mérnie, mint két újabb értéktelen vadat, abból a fajtából, ami úgy látszik, nagyon elszaporodott.

Pierre a kábítószerelvonási krízis vészjelei mutatkoznak. Agya megszűnt működni. Teste vette át az irányítást, az vezeti őt a heroinhoz. Pierre teste észreveszi, hogy Grock kábultan áll, miközben körbeszimatol és körbenéz a boltban. Pierre teste, amelyet agya már nem köt bilincsbe, megragadja az alkalmat, hogy Grockot megszúrja az injekciós tűvel.

Grockot felkészületlenül éri a szúrás. Rögtön elfelejtkezik az üzlet ínycsiklandó aromáiról. Eddig nem mérte fel, hogy ezek az állatok veszélyesek is lehetnek. Ez az első alkalom, hogy támadási szándékot mutatnak. Grockot már csípték meg méhek, darazsak, pókok és hangyák is. Utálja, ha megcsípik. Az orra is fáj. Grock lesújt baltája tompa felével Pierre koponyájára. Szereti a tompa véget használni.

Pierre összerogy, mintha egy nagyobb zsák aszalt szilva lenne, olyan, mint amivel korábban babrált. Grock megelégedéssel nyugtázza, hogy nagy mennyiségű friss, piros vér ömlik Pierre, a kábítószeres bevert koponyájának minden nyílásából. A Pierre kezében levő francia frankok színesek és izgatóak. Esztétikailag tetszenek Grocknak. Bundájába gyömöszöli a frankokat és megdörzsöli a mellét, ami egy kissé sajog a 3 centi mély, tű által okozott sebtől.

Grock megtölti primitív öltözékét száraz sárgabarackkal, almával és banánnal. Ekkor veszi csak észre Madam Choufleurt a pénztárgép mögött. Grock odamegy és beveri az ő fejét is a balta tompa felével.

Miközben elhagyja az üzletet, Grock megmarkolja az aszalt szilvás zsákot, amit Pierre az előbb olyan hanyagul elejtett. Grock örül, hogy ennyi élelmet talált a törzs számára. A főnök nagyon meg lesz elégedve. Talán még néhány nap szabadságot is ad neki, hogy lefessen valamit, amit látott.

Grock úgy dönt, ideje hogy hazamenjen. Újra megvárja, amíg a csorda megáll a fekete kövön, mielőtt áthaladna az úttesten a sima falú barlang bejáratáig.

A barlang üres. Grock örül, hogy a magas fekete-fehér állat elment. Grock belefáradt, hogy koponyákat zúzzon be. Mireille is örül, hogy felszállhatott a metróra. Nem akarta eldöngetni Grockot.

Grock elindul a metró 3-as vonalán abba az irányba, ahonnan jött. Sajnálatos, hogy ugyanazon az oldalon halad, mint amikor jött. A közeledő metrószerelvény pont a háta mögül fog előbukkanni. Halott lesz, még mielőtt tudná, mi ütötte el.

Grock egy ideje bandukol. Biztos benne, hogy a kanyar után meg fogja találni a törzse barlangjához vezető bejáratot. Bizonyos fokig igaza is van. A gyorsan záruló idő-és hely hasadék éppen a kanyar mögött található. Sajnos Grock nem érzékeli a meleg fuvallatot, ami háta mögül jön. Pont akkor, amikor Grock ott tart, hogy áthaladjon a záródó hasadékon, a metrószerelvény orra elgázolja és átrepíti a hasadékon.

Mivel a síneken haladó szerelvényt nem kell kormányozni, a vezető keze le van eresztve. Minden figyelmét lefoglalja a francia kiadású Playboy legújabb száma. Amikor a metrókocsi elüti Grockot, csak egy könnyű rázkódást észlel, ami olyankor szokott történni, amikor a vonat áramellátása hirtelen megváltozik.

Grock törzse meglepődik és elszomorodik, amikor megtalálja kihűlt testét a barlang talaján. Legjobb festőjük halott, és csontjai úgy össze vannak törve, hogy képtelenek megmagyarázni az okát. A törzsfőnök megbánta, hogy vadászni küldte tegnap éjszaka.

Nagyon megörülnek, amikor felfedezik a zsákmányt. A szárított gyümölcs teljesen ismeretlen és fantasztikusan egzotikus számukra. A benne levő baktérium is teljesen ismeretlen számukra, a törzs minden tagja szörnyű hasmenést kap tőle.

Fogalmuk sincs róla, milyen közel kerültek a kihaláshoz. Nehéz megmondani, hogy a Grock testében rejtőző AIDS vírus elterjed-e a Neander-völgyi világban és a történet ezen részét nem létező jövővé teszi. Az ilyen spekuláció értelmetlen. Grock meghalt és vele a vírus is. Ez a történet valóságos.

A párizsi rendőrségnek némi erőfeszítésébe került, hogy Pierre a kábítószeres és Madame Choufleur kettős gyilkosságán nyomozzon. Mireille, az egyetlen tanú, aki némi segítséget nyújthatott volna, nem jelentkezett. Mireille nem szereti a rendőrséget. Őt és barátnőjét egyszer csókolódzás közben meglepte egy csapat, szolgálaton kívüli részeg rendőr, és megverték őket.

Egyébként is, Mireille csak azt mondhatná a rendőrségnek, hogy látta Grockot, amint kimászott a metró 3-as vonaláról a peronra. Ez csak a párizsi metró üzemfenntartásával kapcsolatos rejtélyre derítene fényt. A rutinszerű vizsgálat közben a karbantartást végzők nagyon megörültek egy halom ezüst, arany, platina és gyöngynyakláncnak. Készségesen jelentést tettek a kincs közelében talált zsáknyi aszalt szilváról.

Mellékesen szeretném megjegyezni, hogy Grock koponyája kiállított tárgy. Érdemes megnézni a tér-és időutazó, egyben a Neander-völgy egyik legkiválóbb festőjének koponyáját.

Grock koponyáját Lascaux közelében levő pályán focizó francia fiúk fedezték fel. Csoda, hogy túlélte a Homo Sapiens-szel való második találkozást.

Mint az a régiségeket kezelő múzeumok között szokás, Grock koponyája a francia múzeumból a Smithsonian Institution-ba került, egy meglehetősen kétséges eredetű Betsy Ross zászló cafatjaiért cserébe. Grock koponyája később a Smithsoni múzeum által a mexikóvárosi Mexikói Nemzeti Antropológiai Múzeum azték áldozati táblájára lett elcserélve.

Ott láthatod most Grock koponyáját, ha akarod. Jobb oldalon, az első kiállítóteremben, a falra erősítve, a világ egyik legnagyobb múzeumának a "Bevezetés az antropológiába" című szekciója részeként. Ha figyelembe vesszük Grock művészi nagyságát, véleményem szerint meglehetősen felületes módon a kevésbé fejlett főemlősök között lett elhelyezve.

 Yves Jaques elérhető a yjaques@tiscalinet.it címen

fordította Preszler Ágnes www.pagnes.tk